Miért fontos az ivartalanítás?
2010. szeptember. 07. kedd, 20:04
Miért növeljük a kóbor vagy menhelyeken tengődő állatok számát?!
A felelős állattartás legfőbb ismérve: nem hagyjuk szaporodni kutyánkat, macskánkat (egyéb állatokról is eshetne szó, de komoly társadalmi problémákat leginkább e két faj kapcsán vethetünk fel). Nézzük, mi a helyzet valójában.


kiskutyik_kivagva2.jpg

Ma Magyarországon több millió állat él, legtöbbjük gazdánál, de több tízezres tömegben vegetálnak állatmenhelyeken, vagy épp az utcán éheznek, kóborolnak. Számukat lehetetlen megbecsülni is. Ez a szomorú helyzet kizárólag a MI felelősségünk, embereké, hiszen háziasítottuk, befogadtuk őket, gondoskodtunk róluk, mindezt önként vállaltuk, cserébe ők szeretetükkel, ragaszkodással, esetleg kitartó munkájukkal hálálták meg. Hol akkor a hiba??
Induljunk ki abból, hogy valaki akkor vesz magához állatot, ha megfelelő módon tudja tartani. Biztosítja számára a mozgáslehetőséget, hiszen enélkül komoly viselkedésbeli zavarok jelentkezhetnek nála. Táplálását az állat igényeinek megfelelően oldja meg, és állatorvosi ellátását sosem hanyagolja el. Ezzel együtt egy nagyon lényeges dologtól sajnos a legtöbb állattartó még mindig idegenkedik. A kutyák és macskák természetes ösztönüknél fogva törekednek fajuk fenntartására, ezért átlagosan évente kétszer az ún. "tüzelési időszakokban" hajlamosak megfeledkezni gazdájukhoz, családjukhoz való szoros kötődésükről, engedve az ősi ösztön hívó szavának. Ilyenkor például a kutyák esetében alig akad olyan stabil kerítés, mely akadályt jelentene egy tüzelő szukát érző kan számára, illetve gyakran maguk a nőivarú egyedek próbálnak bármi áron kiszabadulni. Sokan úgy hiszik, tudnak megfelelően vigyázni kedvencükre, ám általános tapasztalatunk, hogy a legnagyobb odafigyelés ellenére is történhetnek "balesetek". Az ivarzás nagyjából 2 hét alatt zajlik le, de lehetnek eltérések, így megbízható védelmet a vemhesülés ellen az állatgyógyszertári forgalomban kapható fogamzásgátló szerek alkalmazása sem mindig nyújt. Az ivartalanítás rutinműtét, a nőstény állat petefészkei ill. a teljes méhe kerül eltávolításra, így véglegesen megszűnik a tüzelése. A néhány centiméteres hasi vágás 10 nap alatt teljesen meggyógyul, ekkor kiszedethetők a varratok is. Hím ivarú állatoknál a heregolyókat veszik ki, ez lényegesen kisebb beavatkozás. Szakszerű operáció esetén egy-két napon belül teljesen jól érzi magát a kutyus vagy cicus, és ha betartjuk az állatorvos intelmeit, komplikáció sem szokott felmerülni.


Több ezer éve háziasított állatok esetében "a természet rendjébe való beavatkozás" emlegetése enyhén szólva is abszurd...


Sokan tiltakoznak az ellen, hogy ivartalaníttassák állatukat.
Az okok különbözők: van, aki drágállja a műtétet, van, aki a sok kényelmetlenséget emlegeti, amivel az utókezelés jár (természetesen az összevarrt friss sebet tisztán kell tartani, állapotára oda kell figyelni), akad olyan, aki nem kíván beleavatkozni a természet adta felépítésbe, és még sorolhatnám. A legutóbbi kifogásra annyit mondanék, hogy gondolkodjunk egy kicsit! Azzal, hogy otthonunkba fogadtuk Cirmit vagy Buksit, nem ragadtuk-e ki máris természetes körülményei közül? Azért nem szólunk rá, ha szétrágja a cipőnket? Hisz ez is az ő természetes ösztöne...
Vagy nem adunk neki általunk főzött eledelt vagy akár előre gyártott tápot?
És hagyjuk a nemi ösztöne diktálta úton járni?
Azaz évente akár több alomnyi kiscicát/kiskutyát megnyugtatóan el tudunk helyezni?
Merthogy az ivarszervek dolgoznak, hormont termelnek, és arra vannak, hogy állatunk szaporodjon. Ha ezt a működést meggátoljuk, bizony számtalan problémát okozhat hosszú-, vagy akár rövidtávon. Párzás és vemhesülés hiányában nőstényeknél kialakulhat álvemhesség, ami nagyon megviseli a szervezetüket. Idősebb korban gennyes méhgyulladás, méh-, petefészek-, és emlődaganatok jelentkezhetnek (amik aztán áttétet képezhetnek a tüdőben), hogy a párzási időszak nyugtalanságából fakadó károkat (vonyítás, kaparászás, területjelölgetés vizelettel, megszökés otthonról) ne is említsük. Hímeknél is gondot okoz a nemi élet hiánya ivaros állat esetében: prosztata-megnagyobbodás, -daganat, a végbél körüli mirigyek hormonfüggő, daganatos elváltozása, és természetesen itt is az előbb említett viselkedések. Megfelelő időben ivartalanított négylábúnál ezeknek az esélye minimálisra csökkenthető, ráadásul a műtét kockázata is összehasonlíthatatlanul kisebb egy fiatal, életerős állatnál.


Tévhit, hogy a cicának/kutyának egyszer ellenie kell ivartalanítás előtt!


Az ivartalanítás megfelelő időpontjának kiválasztásánál az állatorvosok sem mindig értenek egyet. A mai legkorszerűbb gyakorlat, hogy az első tüzelést megelőzően célszerű a műtétet végrehajtani, ami egyedenként akár több hónappal eltérhet. Van, aki az első tüzelést követő időszakban ajánlja az ivartalanítást, de egyes fejlett országokban elterjedt a kölyökkori ún. prepubertás kasztráció is, néhány hónapos korban, amely bizonyította, hogy így is egészségesen fejlődnek.

Egy 6-8 hónapos macska, vagy egy 8-12 hónapos eb, amelyiknél már stabillá vált a hormonális működés, gond nélkül ivartalanítható. Az is elterjedt a köztudatban, hogy a miskárolt/herélt állat elhízik. Erre csak annyi a válasz, hogy minden műtött - nem műtött, fiatal - idős, aktív vagy lusta kedvencnek mindig a szervezete által igényelt mennyiségű és minőségű táplálékot kell biztosítani. Egy ivartalanított állat nyilván nyugodtabb, kevesebbet mozog (bár ez szoktatás és foglalkozás kérdése), tehát nem ugyanannyi eleséget kell neki adni, mint mondjuk egy tenyészállatnak.
És hogy a műtét drága vagy sok kényelmetlenséggel jár? Minden relatív. Valószínűleg törtrésze annak a költségnek és procedúrának, amit egy már megbetegedett állat kevésbé biztos kimenetelű gyógykezelése, vagy évente 8-10 kölyök elhelyezése von maga után.
Összefoglalva tehát lássuk be, hogy a civilizált életkörülményeinkbe "beillesztett" állatok esetében nem feltétlenül akkor cselekszünk helyesen, ha hagyjuk őket természetes állapotukban, de meggátolva az ösztöneik és szervezetük által diktált "működést".

Megszüntethető egy sor probléma és kellemetlenség, de ha országos jelentőségét nézzük, legnagyobb előnye, hogy a túlszaporodás megállítható! A mai siralmas viszonyok azt jelzik, hogy kevesebb a gazdijelölt, mint a kutya- és macskaállomány.


Ha minden állattulajdonos gondoskodna kedvence(i) ivartalanításáról, egy-két évtizeden belül megszűnne a kóborállat-probléma, és a zsúfolt menhelyekre se lenne szükség!


A Sirius Alapítvány minden gondozásába került, ivarérett korú szuka kutyát ivartalanítva ad gazdához. A még nem operálható kölykök esetében pedig szerződött állatorvosunk az örökbefogadástól számított egy éven belüli ivartalanítását óriási kedvezménnyel, mintegy féláron vállalja. Ezzel kapcsolatos kérdéseikre is szívesen válaszolunk elérhetőségeinken. Valljuk, hogy felelősen gondolkodó állattartó ugyanilyen fontosnak tartja a szaporulat, ezzel rengeteg kisállat szenvedésének megakadályozását. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a műtét költségét, állatorvostól, és az állat fajától és méretétől függően akár több tízezer forintot sokan nem tudják megfizetni, ehhez kapcsolódóan szerveztük 2009-től napjainkig ivartalanítási akcióinkat a lakosság állatai részére. Az akciók lényege, hogy egy előre meghatározott összegből a műtétek árát alapítványunk egészíti ki, így téve lehetővé a rászoruló gazdik kedvencei számára. A szükséges anyagi hátteret pályázati pénzből, valamint adományokból teremtettük meg. Igény továbbra is lenne rá, ezért célunk, hogy folytathassuk, ehhez azonban még pénzre lenne szükség.

Kérjük, lehetőségeihez mérten Ön is támogassa kezdeményezésünket! Mert ez mindannyiunk ügye.

 
3876 olvasás
Megosztás:
Bejelentkezés
Az Ön azonosítóje le lett tiltva!
Hibás azonosító vagy jelszó!
Az azonosítót kötelező magadni!
A jelszót kötelező magadni!

Azonosító:

Jelszó: